Időskori tanulásról mindenkinek

A demencia latin eredetű szó. „Szó szerint ész, értelem nélküli állapotot jelent.”[1] Orvosi értelemben azonban a szellemi képességek hanyatlásáról, csökkenéséről szól. Hétköznapokban gyakran nevezik elbutulásnak is. A betegség kialakulása az életkor előrehaladtával egyre valószínűbb. A statisztikák szerint 65 éves korban minden 10., 90 éves korban minden 3. embernél jelenik meg. Jellemző tünetnek mondható a rövidebb emlékezés, ami a későbbiekben fokozatosabban csökken. A tájékozódási képesség romlása és a szavak elfelejtése is aggodalomra adhat okot, ha valamelyik családtagunknál gyanakszunk a demenciára. Pszichikai tünetek is jellemzőek lehetnek, úgymint az ingerültség, agresszió és a megváltozott személyiségjegyek.[2]

A demenciának több fajtáját lehet megkülönböztetni:

• Alzheimer-kór
• Pszeudo demencia
• Vaszkuláris demencia
• Fronto-temporális demencia (Pick betegség)
• Lewy-testes demencia[3]

Más betegség miatt is kialakulhat demencia, például HIV-vírus, Korsakoff-szindróma, vagy akár a hidrokefalusz (vízfejűség).[4]

Vannak bizonyos rizikófaktorok, amik jelentősen megnövelik az esélyét a betegség kialakulásának. Ezek közé tartozik a dohányzás, cukorbetegség, magas vérnyomás, túl magas koleszterinszint, túlsúly, agyvérzés, fejsérülés, pitvarfibrilláció és a pajzsmirigy-alulműködés is.[5]

Nem lehet teljes mértékben megelőzni, de vannak késleltető tényezői a betegség kialakulásának. Ezek közül az egyik talán legjobban ismert a szellemi edzés. A keresztrejtvény és a térképen való tájékozódás preventív célú lehet. A Bostoni Brigham kórház kutatása szerint a rendszeres testmozgást végzőknél 40%-kal csökkent az esély a demencia kialakulására. Lenore Arab a teázó idősek körében végzett kutatást. Megállapította, hogy 37%-kal kisebb eséllyel alakul ki a teázó időseknél demencia. Az Exeter Egyetem eredményei szerint D-vitamin hiányában 42%-kal valószínűbb, hogy kialakul ez a betegség.[6]

A Magyar Gerontológia folyóiratban is többen írtak a demenciáról. Elsőként kiemelném Dr. Jeannie S. Szilágyit, aki a saját családjában is megtapasztalta a demenciát a bátyja révén. A szituáció szerint a reptérre vitte ki a testvérét, mikor ő megkérte, hívja fel a feleségét, ugyanis a bátyja nem tudta, hogyan kell. Ebből a beszélgetésből jött rá, hogy a testvérénél kialakultak a betegség kezdeti jelei. Rajta és férjén kívül a többi családtag inkább elzárkózott a demens férfitól.[7]

90 éves korra a neurokortikális sejtek 10%-a elpusztul. Ez a folyamat természetesnek mondható. A betegségben viszont akár 60%-os pusztulás is előfordulhat.[8]

A hazai demens-ellátás leginkább bentlakásos otthoni ellátásra épül. A felismerésre jellemző, hogy inkább a későbbi szakaszban történik meg. A megfelelő szolgáltatások hiányoznak az otthoni ápolásból, de még a bentlakásos otthonok sem felelnek meg a követelményeknek. A szakmai felkészültség is hiányokat hagy maga után.[9]

Csernáthné Kárándi Erzsébet kutatást végzett a demenciával kapcsolatban. Ennek céljai közé tartozott a demens betegek ellátásában jelentkező akadályok, problémák megismertetése, és a figyelemfelkeltés a betegséggel kapcsolatban. A kutatást a szakdolgozók, hozzátartozók körében végezte el, aminek a legfontosabb eredményei a következők voltak:

• Demens betegek gondozását inkább a nők végzik (95%)
• Kevés a fiatal
• Szükség lenne a szakma presztízsének a növelésére
• A legtöbb felmérésben résztvevő hozzátartozó 45-59 év között van (56%)
• Diagnosztizálás többsége a középsúlyos stádiumban történik (45%)
• Fontos a család szerepe
• Akadálymentes közlekedés, ápolási eszközök hiánya az otthoni ápolásban
• A környezet megértése többnyire pozitív
• Hozzátartozói értékelésben pozitívabbnak tűnik a tárgyi feltételek biztosítása
• Szakdolgozók szakképzettség szerinti megoszlása: szociális gondozó és ápoló, ápoló, diplomás ápoló, geriátriai szakápoló, szakképzettség nélküli dolgozó, mentálhigiénés asszisztens
• Szakképzettség fejlesztésére lenne szükség

Néhány javaslatot fogalmazott meg Csernáthné Kárándi Erzsébet. Ezek közé tartozott például az információ közvetítésének javítása, szakdolgozók és segítők képzése, épített és tárgyi feltételek javítása…stb.[10]

Ápolás

Az ápolás az enyhe fokú demenciában nagyrészt az önállóság megtartásával történik. Közepes fokú demenciában a segítség mértékletes. Súlyos demenciában azonban már állandó ápolás szükséges.[11]

Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága

Céljaik közé tartozik például a betegség megismertetése a lakossággal, tévhitek megdöntése a demenciával kapcsolatban, reális és pozitív kép terjesztése a médiában, kormányzat figyelmének felhívása az Alzheimer-kórra, és még lehetne folytatni a sort...[12]

A demencia kezelésére vonatkozólag elmondható, hogy még nincs teljes gyógyulás semmilyen módszerrel sem. Fontos a megfelelő gyógyszerek használata, a fejlesztő tevékenységek, feladatok végzése a betegeknek. A gondozóknak, családtagoknak, környezetnek fontos szerepe van a betegekkel való bánásmódban. Célszerű a demens betegekhez igazodva átalakítani a helyiségeket, amivel a mindennapi életük könnyíthető meg. 

Felhasznált irodalom

http://www.egeszsegtukor.hu/ferfitukor/mit-jelent-a-demencia.html

(2013. 05. 02.)

http://www.webbeteg.hu/cikkek/demencia/547/ (2013. 05. 02.)

http://www.webbeteg.hu/cikkek/demencia/11276/a-demencia-megelozese

(2013. 05. 02.)

Semsei Imre (szerk.) Közlemények a demenciáról. Magyar Gerontológia, 2010. (2. évf.) 7. szám [online] http://www.de-efk.hu/lib/100925_Magyar_Gerontoligia_2.7v.pdf (2013. 05.02.)