Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Molnár Orsolya: Két nyugdíjas tanulási motivációjának összehasonlítása

2012.05.28

Az interjúalanyok bemutatása:

„Minek mennék a vénasszonyok közé?” - K.-né Marika, 81 éves

Tanulmányok és egyéni tanulási történet:

Formális tanulás: Marika 8 osztályt végzett. Zalakaroson végezte az elemi 6 osztályát és mivel helyben nem volt továbbtanulási lehetősége, csak férjhez menése után végzett el további két osztályt, kereskedelmi iskolában, ez utóbbit akkori munkahelyi – cipőbolti - főnöke bíztatására kezdte el. A két osztályt ugyan végigjárta, de vizsgát nem tett, mert ekkor született második gyermeke és férje a baba ellátását nem vállalta, egyébként sem támogatta a nő tanulását. Mária úgy fogalmazott, hogy nagyon haragszik néhai férjére amiért nem hagyta tanulni. Házastársa hozzáállása miatt később is kénytelen volt lemondani a tanulásról, pedig főnökei mindig bíztatták, tehetségesnek, kereskedelmi pályára termettnek tartották.

Non-formális tanulás: Mária élete nagy részében gyógyszertárban, eladóként dolgozott ehhez kapcsolódó végzettsége azonban nincsen. Bár főnöknője többször is felajánlotta, hogy támogatja szakirányú képzését, ő ezt nem vállalta, mert ekkor már 50 év felett volt és túl öregnek érezte magát ahhoz, hogy elvégezzen egy gyógyszertári asszisztensi tanfolyamot.

A megkérdezett saját és férje keresetét varrással egészítette ki, szabás-varrás tanfolyamot azonban soha nem végzett, mert „a körülmények nem voltak adottak”.

Informális tanulás: Munkahelyein mindig gyorsan beilleszkedett és hamar betanult. Az informális tanulás szempontjából gyógyszertári munkáját érdemes kiemelni, egyrészt mert itt dolgozott a leghosszabb ideig, másrészt azért mert ezt a munkáját nagyon szerette és igen erősen motivált volt az új ismeretek befogadására. Néha éjszakába nyúlóan gyógyszerismertetőket olvasott azért, hogy megfelelően tudja kiszolgálni a gyógyszertár vevőit. Ugyanilyen szívesen sajátította el a munkahelyén szükségessé vált számítástechnikai ismereteket is.

Mária önerőből megtanult varrni. Bár anyai nagyanyja híres varrónő volt, túl korán elhunyt ahhoz, hogy az akkor még gyermek Mária tőle tanulhasson. Ahogy az interjúalany fogalmazott: „nem tanultam soha, mindig is bennem volt, sokat ültem a nagymama mellett és néztem, ahogy varr”.

Munkatapasztalatok: Interjúalanyom saját bevallása szerint rengeteget dolgozott. Férje nem támogatta, hogy dolgozzon, így sokáig csak a háztartás mellett vállalt kiegészítő munkákat vagy félállást. Bejelentett munkahelyei a kereskedelemben voltak, mellékes jövedelemre pedig főleg háziasszonyként szerzett tapasztalatára alapozva tett szert. Vállalta ismerős gyerek étkeztetését, bér sütést- főzést a szomszédoknak és varrást. Hosszútávon, nyolc órás állást csak gyermekei kisiskolás kora után vállalt. Ekkor kezdett el a gyógyszertárban dolgozni, ahol közel harminc évet dolgozott, ebből tíz évet már nyugdíjazása után.

Munkát mindig ismeretségi körén keresztül talált, legtöbbször a házban élők, a szomszédok segítették abban, hogy el tudjon helyezkedni.

Jelenleg Mária egyedül él, szociális kapcsolatai főleg a családra korlátozódnak. Családja egy része Zalakaroson él, őket gyakran látogatja, ilyenkor több napra is elutazik. Barátjaként a fölötte élő szomszédasszonyát nevezte meg. Közösségbe nagyon ritkán jár, ilyenkor volt munkatársaival találkozik. Bár többször hívták nyugdíjas klubba ő nem megy „a vénasszonyok közé”. Egészségi állapota jó, nem szorul segítségre, háztartását önállóan el tudja látni. Ügyeit is önállóan intézi, ilyenkor inkább a személyes ügyfélszolgálatot keresi fel, telefonon a menüpontok miatt nem szeret intézkedni. Számítógépe nincs, az internetet nem is szeretné megérteni. Mobiltelefonja régóta van, könnyen megtanulta a használatát. Sokat olvas és szívesen próbál ki új recepteket. A környékén elérhető, nyugdíjasoknak szervezett programokról, képzésekről-oktatásokról nem tud, nem is érdeklődik. Jelenleg nem érzi hiányát tanulásnak, bár azt nagyon sajnálja, hogy nem tanult, mert az iskolában mindig kitűnő volt.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy Mária megőrizte szellemi frissességét, részben annak köszönhetően, hogy nyugdíj után is dolgozott, részben pedig azért mert rengeteget olvas. Korlátozottan ismeri a modern technikai eszközöket, csak munkájában használt számítógépet, ennek hiányát otthon nem érzi.. Bár már korán, ötvenévesen úgy érezte, hogy öreg a tanuláshoz (ez alatt a formális és non-formális tanulás értendő) még ezután is számos új ismeretet, készséget sajátított el az informális tanulás révén. Bár lelki, testi és mentális állapota lehetővé tenné, hogy új dolgokat tanuljon úgy látom nem lehetne bevonni felnőttképzésbe, felnőttoktatásba, mert saját bevallása szerint már nem érdeklik új dolgok, véleményem szerint azonban e mögött a generációjára jellemző azon felfogás is meghúzódik, hogy a tanulás a fiatalok dolga. Esetében az informális tanulás lehetőségei is korlátozottan állnak rendelkezésre, mert kevés a motiváló tényező, nincs olyan csoport, amely hatására új dolgokba kezdene. Mindennapos tevékenységein korlátozottan változtat, újdonságokat főleg a háztartásban, főzésben próbál csak ki.

 

„Kilencnél előbb engem sosem láttak az utcán” - Sz.-né, Erika, 86 éves

Tanulmányok és egyéni tanulási történet:

Formális tanulás: Erika alapfokú végzettséggel rendelkezik, szülővárosában, Szegeden végzett négy elemit és négy polgárit. Szakképesítése nincs, tanulmányait a polgári után befejezte, későbbi életében a formális tanulás keretébe nem csatlakozott vissza. Iskolaválasztásában a családnak, szigorú édesapjának volt szerepe.

Non-formális tanulás: Erika élete nagy részében háztartásbeliként dolgozott, nem volt szüksége arra, hogy tanuljon, ezért semmilyen tanfolyamon, szervezett képzésben nem vett részt. Nyelveket nem tanult, annak ellenére, hogy idősebb lánya Németországban él, így indokolt lett volna, hogy a nyelvet elsajátítsa.

Informális tanulás: interjúalanyom kevés munkahelyen dolgozott, itt hamar megtanulta a munkatevékenységeket. Érdekesség, színésznőként is dolgozott, a szövegek betanulása nem okozott neki nehézséget, „akkor még friss volt az agyam” jegyezte meg. A háztartás vezetését magától tanulta meg, főzni főleg szakácskönyvekből tanult, mivel családja idősebb nő tagjaitól távol élt, nem volt akitől ezeket az ismereteket megtanulhatta volna. Kézimunkázni tanították kiskorában, de nem volt türelme hozzá és nem is akarta megtanulni, mert szegényes dolognak tartotta. Kisiparos férje mellett igen jó módban élt, férje szerette a elektronikai eszközöket, melyek használatát pl. kamera, videó magnó könnyen és gyorsan megtanulta. Férje 26 éve bekövetkezett halála óta azonban nem vásárol ilyesmit, csak akkor vesz új technikai eszközt, ha az előző tönkremegy. Szintén a jómódnak köszönhetően igen sokat utazott, már a szocializmus idejében olyan helyekre juthatott el, amiről az átlag ember csak álmodozhatott, valamint amikor csak lehetett meglátogatta Hamburgban élő nagyobbik lányát. Mindennek köszönhetően belátást nyert más népek életébe, tapasztalatokat szerzett más kultúrákban is.

Munkatapasztalat: Erika iskolái befejezése után kalandvágytól hajtva a fővárosba jött. Távoli rokonoknál lakott, aztán megismerkedett első férjével, aki a szórakoztatóiparban dolgozott, biztatására Erika színésznőnek állt és első gyermeke születéséig dolgozott színházban. A házasság hamar tönkrement, Erika elvált első férjétől és ismét munkát vállalt, pincérnőket kezdett el dolgozni. Itt ismerkedett meg második férjével, ebből a házasságból is egy lány született, a kislány óvodás korában az édesanya még dolgozott, de aztán férje már annyi pénzt keresett műhelyében, hogy Erikának nem kellett többet dolgozni, innentől kezdve háztartásbeli volt. Hivatalosan férje műhelyében volt bejelentve alkalmazottként, a valóságban azonban egyetlen napot sem dolgozott ott. Napjai azonban nem tétlenségben teltek, férje elvárta, hogy minden nap pontosan fél egykor kész legyen az ebéd, a ház és a kert rendben legyen, ezért a feleség „teljes értékű” munkahelyként élte meg az otthonlétet, bár büszkén tette hozzá, hogy „kilencnél előbb engem sosem látták az utcán, nem úgy mint a sok gyárban dolgozót, akik hatra mentek dolgozni”.

Erika 26 éve egyedül él, társaságot egyetlen barátnője és családja jelent számára. Közösségbe nem jár, a külvilággal igen korlátozott a kapcsolata, a legkisebb utazást is fárasztónak érzi, az orvoshoz sem megy el csak ha nagyon muszáj. Egészségi állapota jó, krónikus betegsége nincs. Szellemi frissességét részben őrizte meg, beszélgetésünk alatt többször kereste a szavakat, nem emlékezett a dolgokra. Rejtvényt a mai napig fejt, de mindig a megszokott rejtvényrovatok feladványait oldja meg. Olvasni elalvás előtt szokott, főleg női magazinokat. A háztartás körüli dolgokat el tudja látni, de a bevásárlásban, takarításban szívesen vesz igénybe fizetett segítséget. Egyáltalán nem ismeri a modern technikai eszközöket, számítógépet soha nem használt, az internetet nem ismer, a fogalom is bizonytalan számára. Mobiltelefonja soha nem volt, nem is akarna mert, „az idegeire menne, hogy bárhol felhívhatnák”. Ügyei intézését lányára bízza, egyedül a bankban intézkedik önállóan, ezt mindig személyesen teszi, nem szereti a telefonos ügyfélszolgálatokat, nem érti, hogy a bankban az ügyintézők miért nem adják meg telefonszámukat. Nem bánja, hogy nem tanult többet, talán csak azt sajnálja, hogy soha nem tanult meg autót vezetni, mert „mindig cipekedni kellett a piacról”. Nem tanulna már semmit, új recepteket sem próbál ki szívesen, mert sohasem sikerülnek. Bevallása szerint már nem szeret főzni és „unja már kitalálni, hogy mi legyen az ebéd” ezért mindössze négy-ötféle ételt készít. Környezetében nyugdíjas klubról nem tud, nem érdeklődik szervezett programok iránt. Barátnőjével sem járnak sehova, általában csak egymást látogatják meg. Időskorúaknak szervezett tanfolyamokat feleslegesnek tartja, „mert ugyan mit tanulnának a vénasszonyok”. Véleményem szerint Erikát egyáltalán nem lehetne szervezett képzési-oktatási programba bevonni és informális tanulás révén is nagyon nehezen szerez új ismereteket, sajátít el új készségeket, sőt korábbi képességei, készségei szinten tartása is komoly kihívást jelent számára.