Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sebán Zoltán: Új ismeretek hetven felett!?

2012.05.28

Interjú Manyi nénivel 

manyineni.jpg

Édesapja magas beosztású ember volt. Budafokra járt gimnáziumba, majd nyolc gyereket nevelt fel, és mind a nyolcat tanítatta is. Az érdi nagyállomáson állomásfőnökként dolgozott

Édesanyja a Zempléni hegységben született Erdőhorvátiban. Mindig jómódúak volt, anyai ági nagyapja az 1920-as években Amerikába ment a tokaji szőlőt honosítani. Édesanyja akkoriban háztartásbeli volt.

Manyi néni Érden járta ki az elemit és a polgárit is, így jelenleg nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik, képesítést nem szerzett, de az iskolában franciául tanult, amit jelenleg is ritkán gyakorolni szokott. Az általános iskola befejezése után az érdi állami gazdaságban két évig dolgozott 1951-1952-ig. Magánúton tanulta meg a gyors és gépírást és abban a minősítésben is helyezkedett el. Itt 1960-ig tevékenykedett. Ezután fonodába ment, ott tanulta ki a selyemfonal készítését.

Ezt követően férjhez ment és két gyereket nevelt fel. Nyolc évig volt otthon gyermekeivel

1967-től egészen 1991-ig a Mechanikai Művekben dolgozott, mint szerszámraktáros. Rengeteget kellett tanulnia, hogy el tudja végezni a munkáját.

Az összes szerszámot és mértékegységet, műszereket ismernie kellett, mely több száz félét jelentett. Ezen felül az igazgató beleegyezésével kávét is árult a gyárban, melyből mellékkeresethez jutott. Nagyon szeretett ezen a helyen dolgozni, végül innen ment nyugdíjba 25 év után.

Elmondása szerint annak idején könnyű volt munkát kapni, illetve nem voltak nagy elvárások a munkáltató részéről a végzettséget illetően, mindenkit betanítottak az adott feladat elvégzésére. Iskolai motiváltságát úgy jellemezte, hogy a tanulást csak kötelességnek élte meg, nem volt túl szorgalmas, de a közösségi életben aktív és közkedvelt diák volt. A tanulás korábban szülői ráhatást jelentett, de jelenleg a világ dolgairól való ismeretszerzést jelenti számára, nagyon nagy tudásszomjjal rendelkezik.

    A mai napig a történelem és a földrajz szeretete megmaradt, így sokat olvas, ismeretterjesztő filmeket néz. A továbbiakban, pedig a politika is komolyan felkelti érdeklődését, szinte naprakész e téren. Egész személyiségét általános nyitottság jellemzi.

Folyamatos tanulásra volt szüksége életes során, mivel csak így tudott boldogulni a munkahelyeken, kötelező volt a belső képzésekben részt venni és saját magát képezni.

Munkahelyet, illetve foglalkozást a gyerekek miatt kellett váltania, mivel férjével váltó műszakban dolgoztak. Elmondása szerint soha nem volt, és jelenleg sincs korlátozó tényező a tanulásban. A tanulásban, gyerekkorában a szülők, később, pedig a bizonyítás és a tudásvágy motiválta.

Kudarca csak gyermekkori tanulása során volt, a későbbiekben, pedig minden könnyen elsajátított, nem volt problémája az ismeretszerzéssel. Korlátózó tényezők viszont voltak az életében, mégpedig gyermekkorában a tanulásnál is fontosabb volt az állatok ellátása, mivel a szülők dolgoztak, így a tanulás csak másodlagos szerepet kapott, de szülei elvárták tőle a megfelelő tanulmányi átlagot. Élete során folyamatosan kellett különféle tanfolyamokon, munkahelyi képzéseken részt vennie, de szakmunkás képesítést nem szerzett.

Véleménye szerint erősségei közé tartozik a sütés-főzés, kertészkedés, jó kommunikációs készség. Gyengeségeinél csupán azt említette, hogy könnyen elérzékenyül, mely komoly problémát jelent számára. Elégedett magával, mivel minden esetben központi tagja a társaságoknak, mivel minden témához hozzá tud szólni. Jelenleg is tanul még, mivel egy stroke betegség miatt sérült a beszédkészsége, így saját magát képzi, hogy visszahozza korábbi kommunikációs képességeit. Ez az elsődleges tanulási célja jelenleg.

A tanulásról igen pozitívan vélekedik, mivel elmondása szerint a tudás elsődleges szerzésének eszköze, ezáltal a megszerzett tudás örömet jelent számára.

   Ezen felül, pedig a tanulás nyitottságot ad az embernek. Jelenleg szabadidejében kertgondozással, olvasással, rejtvényfejtéssel, ismeretterjesztő műsorok nézésével tölti szabadidejét, illetve csupán érdeklődésből fakadóan különböző közösségeket ismer meg, mint például a hit gyülekezete. Ezen közösségek egyikébe sem lép be, de az új, ismeretlen dolgok, emberek megismerése céljából látogatja meg a különféle helyeket.

Elmondása szerint „az élet megköveteli a fejlődést, lépést kell tartani a fejlődéssel”.

Jelenleg, pedig többféle lehetősége van a tanulásra, ilyen eszközök a TV, rádió, újság, különféle közösségek megismerése, beszélgetések a régmúlt dolgokról, a történelemről, illetve minden nyáron van lehetősége a családdal közösen kirándulásokon, múzeumlátogatásokon részt venni, és így megismerni más kultúrákat, tájakat.

 
Interjú Juliska nénivel

     juliskaneni_most.jpg

    Juliska néni (71 éves) édesapja kohászként dolgozott Nagytétényben a Metalokémiában. Ezen kívül uradalmi kocsisként is tevékenykedett. Édesanyja segédmunkás volt. Dolgozott építőiparban, ahol maltert kevert a szakmunkásoknak, de dolgozott gyárban, illetve a Vas és Fémművekben is.

Juliska néninek a legmagasabb végzettsége a nyolc általános. Az általános iskolát több helyen járta ki. Szülei évről évre más helyekre küldték tanulni. Nagytétényben kezdte az iskolát, majd járt Ercsibe, Martonvásárba, de végül Érden végzett a Központi Leányiskolában. Az általános iskola után rögtön elhelyezkedett Budatétényben a ruhagyárban (1957-ben), mint varrónő. Ott tanulta ki a varrást, ruhakészítést. 18 évesen ment férjhez, két gyermeket nevelt fel, egy fiút és egy lányt. A gyermeknevelés mellett hat hónapos szabás-varrás tanfolyamot végzett el, melyről tanúsítvány is szerzett.

1966-ban költöztek férjével és gyermekeivel Érdről Százhalombattára. 1967-1970-ig varrodában dolgozott, majd ezt követően otthon bedolgozott, mint varrónő, ruhákat varrt különféle cégeknek, mely hét éven keresztül tartott. Innen a Csepel Vas és Fémművek kerékpárgyárba került, ahol minőségellenőrként, meósként helyezkedett el. A munkakör betöltéséhez a gyárban el kellett végeznie a minőségellenőri tanfolyamot. Ezt követően 1992-ben bezárt a gyár, így három hónapig munkanélküli volt. Végül a János Kórházban sikerült munkát szerezni, ahol takarítónő beosztásban dolgozott, végül innen ment nyugdíjba.

A pályaválasztását, munkahelyválasztását az határozta meg, hogy abban az időben mindenki oda ment dolgozni, ahol munka adódott, majd aztán mindenkit betanított az adott cég. Mindenki ott dolgozott, ahol volt munka, melyet kényszerből hagyta abba a gyerekek születése miatt. Elmondása szerint közepes tanuló volt, egy kicsit lustának is tartotta magát.

A gyerekkori tanulást kötelezettségnek élte meg, mivel muszáj volt tanulni. Említi, hogy korábban felajánlották neki, hogy végezze el a szakközépiskolát, de nem tette, mivel úgy érezte, hogy nincs szüksége a továbbtanulásra. Jelenleg, viszont fogékony az új dolgokra, élvezi a tanulást, az ismeretszerzést. A folyamatos tanulás élete során fontos volt a boldoguláshoz, mivel a munkahelyi képzések nélkül nem lehetett munkát vállalni. Többször is változtatott munkahelyet, ezt főleg a megélhetés, illetve a gyereknevelés miatt tette. Korlátozó tényező nem volt az életében, viszont elmesélni, hogy akkoriban a lányok nem igazán tanultak, annál inkább a fiuk. Jelenlegi korlátozó tényező viszont a pénzhiány, az egyre nehezebb megélhetés miatt nincs lehetősége múzeumba, színházba, vagy kirándulásra menni.

Állítása szerint az adott helyzet miatt kellett folyamatosan képeznie magát, jelenleg, pedig kénytelen az ember az új dolgokat megtanulni, mint például a TV, DVD, mobiltelefon kezelése. Élete során semmilyen kudarcot és sikert nem említ.

Gyengeségének érzi, hogy nincs önbizalma, erősségének, pedig, hogy kitartó személyiség, illetve Ő tartja össze a családot. Több hobbit is felsorol, ilyen a regények olvasása, séta, különféle kvízműsorok nézése, lexikonok böngészése, illetve a naplóírás. Élete minden egyes pillanatát, jó, vagy rossz érzését leírja egy naplóba, melyet már 4-5 éve folyamatosan vezet.

Nem tervezi már további ismeretek elsajátítását, de sokat tanul unokáitól, ilyen pl. az informatika alapjainak elsajátítása, vagy akár kézműves technikákról is. A tanulásról azt vallja, hogy amíg lehet, tanulni kell, a tanulás a mai világban igen fontos, viszont senki ne éljen vissza a tudásával, ne nézze le azon embertársait, akik nem szereztek magasabb iskolai végzettséget, mert nem az iskolázottság határozza meg az egyén igazi értékét. Jelenleg szabadidejében hobbijaival foglalja el magát, illetve a családdal, unokákkal tölti idejét.

Az élethosszig tartó tanulással egyet ért, mindenki addig tanuljon, amíg képes rá, mivel lépést kell tartani az folyamatosan változó világgal, meg kell ismerni és tanulni az új eszközök, rendszerek használatát. „Idős korban, pedig nem árt megmozgatni pl. olvasással az ember agyát.”

Jelenleg igen kevés lehetősége van a tanulásra a pénzhiány, az egyre nehezebb megélhetés miatt, így leginkább olvas, az unokáitól tanul, illetve egyre ritkábban van lehetősége a családdal kirándulásokon részt venni, színházba, moziba, állatkertbe, vagy múzeumba mennie.

     Az általam vizsgált személyek interjújából egyértelműen kitűnik, hogy 70 év felett is beszélhetünk tanulásról, ismeretszerzésről, motivációról. A tanulási folyamat, tehát soha nem érhet véget, hiszen a világ fejlődésével mindig is juthatunk új információkhoz.

Felhasznált szakirodalom

- Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Bp. 2003.

- Coni-Davidson-Webster: Öregedés. Tények az öregedés biológiájáról, az időskori tartalmas életről, Petit Kiadó, Budapest, 1994.

- Iván László: Ne féljünk az öregedéstől! SubRosa Kiadó Budapest, 1997.