Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Abay Gizella: Az időskori táplálkozás - tanulási képesség /Alzheimer-betegség/

2012.05.28

 

Minden fejlett országban tendencia a népesség „elöregedése”. A várható élettartam fokozatosan nő, miközben a születések száma nem emelkedik. Ezzel kapcsolatban a munkaképes lakosság terhei egyre növekednek és egyben a kormányoktól is növekvő felelősségvállalást és rendszerszemléletű megoldásokat kíván. Elsősorban gazdasági problémaként jelenik meg, de komoly egészségügyet és felnőttoktatást érintő vetülete van. A foglalkoztatottság növelése kiemelten fontos, és a „tanulóképesség” megőrzése. Közös érdek, hogy az idősek minél aktívabb és önállóbb életet éljenek, amihez elengedhetetlen a jó testi-lelki  kondíció és a kort is figyelembevevő lehető  legteljesebb egészség.

Az egészség, az egészséges életmód is tanulható. Az időskor a szabadidő növekedésével is jár. Minél hasznosabban tudja ezt eltölteni az idős korosztály, annál inkább csökkenthető a „feleslegesség” érzése és az elmagányosodás, ami sok betegség „melegágya” is lehet. Az idős emberek szívesen tanulnak praktikus, gyorsan megtanulható és alkalmazható ismereteket. Ilyen az egészséggel összefüggő tanulás is. Az idősödés jellemző velejárója az egészségi állapot romlása, és a krónikus betegségek. Az ezekkel és a megelőzésükkel összefüggő ismeretek tanulásához a belső motiváció egyre több idősödő emberre jellemző. Az elsősorban prevenciót szolgáló egészségnapok és rendezvények, az  egészséggel kapcsolatos ismeretközlő előadások egyik legnépesebb látogatói bázisát a nyugdíjasok adják. Egyre többen hajlandók életmódbeli változtatásokra, új főzési technikák megtanulására is. Ezeknek óriási a rövidtávú gyakorlat haszna, mivel jobb egészségi állapotba kerülnek, valamint hosszabb távon is „nyereségesek”, mivel az új ismeretekkel jobban tudnak alkalmazkodni a változó világhoz, rugalmasabbak maradnak testileg és gondolkodásukban is. Sok idős ember merevedik bele a szokásaiba és nem hajlandó változtatni. A beszűkülés, a monotonitás, a magány, „az én már csak ilyen vagyok” gondolkodás előbb-utóbb betegséghez vezet. Emiatt egyre fontosabbá válhat az életmódot érintő tanácsadó programok szervezése.  Szerencsére megfigyelhető egy párhuzamos tendencia a negyvenes-ötvenes korosztály körében, amely azt mutatja, hogy egyre többen kezelik az egészségüket értékként és tesznek meg mindent a betegségek elkerülésére. Az egészségtudatos életmód is kezd divatba jönni. Egyre több életmóddal, egészséges táplálkozással foglalkozó, népszerűsítő könyv jelenik meg és fogy el a polcokról. A laikus érdeklődőnek nehéz eligazodni a rengeteg és sokszor ellentmondó információ között. Azt sem lehet elhanyagolni, hogy vannak olyan cégek, amelyek ki is használják az idősebbek hiszékenységét, amit elsősorban információhiányuk okoz. (pl. autóbuszos kirándulásra viszik a nyugdíjasokat ahol termékbemutatókon, csak akkor és csak ott kedvezményesen lehet hozzájutni az „egészségmegőrző” termékekhez)

 Az időskori tanulás egyik gyakori akadályozó tényezője az Alzheimer kór, emiatt két olyan táplálkozással foglalkozó népszerűsítő könyvet választottam, amely kitér erre a betegségre és bárki által hozzáférhető a könyvesboltokban vagy a könyvtárakban.

Az egyik egy „paleolitos” könyv: Szendi Gábor-Mezei Elmira(2011) Paleolit szakácskönyv II. (Ételek a civilizációs betegségek ellen) Jaffa Kiadó, Budapest, a másik Dr. Filippo Ongaro (2011) Úgy egyél, hogy jól legyél! Korszakalkotó szemléletváltás a táplálkozásban, HVG Könyvek, Budapest. Az előző sok vitát kavart a szakemberek között is sokan támadják, főként Szendi Gábort. Ugyanakkor nagyon sok követője és népszerűsítője van. Környezetemben az átlagemberek között, főként a 45 év felettiek körében növekszik az ismertsége és népszerűsége. Akik eszerint táplálkoznak szemmel láthatóan javult az egészségi állapotuk és közérzetük. Lehet ez is csak egy lesz a sok „divat-diéta” (Atkins, vércsoport diéta) között, ami az évek során a feledés homályába merül, most viszont időszerű. Időszerű, mert egyre többen érzik, hogy a táplálkozással sokat javíthatunk vagy ronthatunk egészségi állapotunkon.

            Bár szakterületem a táplálkozási tanácsadás, én magam nem vagyok semmilyen diéta „hívője”. Úgy gondolom, nincs mindenkire egyformán érvényes szabály. Egyéni, hogy kinek mi tesz jót és mi válik be. Az sem elhanyagolható, hogy ki milyen étkezési rendszert tud élethelyzetébe beilleszteni, nem beszélve az anyagi korlátokról sem.

Dolgozatom célja, hogy nagyobb figyelemmel és tudatossággal forduljunk étkezésünk felé. Hiszem, hogy sok krónikus és degeneratív betegség is leküzdhető, és ami még fontosabb megelőzhető lenne életmódunk és táplálkozási szokásaink megváltoztatásával. Ha egészségesek és aktívak maradunk időskorunkra, nem kell lemondani a teljes életről és megőrizve kíváncsiságunkat, akár még tanulhatunk is.

Életünk során 30-60 tonna táplálékot fogyasztunk el, így egyáltalán nem hanyagolható el mit eszünk. Dr Filippo Ongaro arról ír, hogy minden betegségünknek ( az időskori Alzheimer kórnak is) a génállományunk és a minket körülvevő világ közt feszülő konfliktus az alapja, amit „evolúciós diszkordanciának” nevez. A jelenkor gyors és nagyhatású változásaihoz a DNS-ünk nem tud adaptálódni és ebben segítenünk kell. Erre egy jó lehetőség a táplálkozás, amely interakciós csatorna a szervezetünk és a külvilág között. A táplálékaink a környezet információit továbbítják a sejtjeinknek, így befolyásolva anyagcserénket, egészségünket

A környezetünk az utóbbi 150 évben nagyon átalakult és nagyon sok egészségünkre és génjeinkre ártalmas faktort tartalmaz:

·         A táplálékaink mesterségesek, nagyon magas a kalória és a káros anyagtartalmuk…a táplálék ipari termékké vált, sokszor több ezer kilométert utazik a fogyasztóig, bármilyen étel, bármilyen évszakban elérhető, gyorséttermek, félkész, készételek, genetikailag módosított élelmiszerek

·         A nagyfokú stressz állandó kísérője lett életünknek….és ez egészségünknek, valamint a testsúlyunknak sem kedvez (vészjeleket küld, hogy „raktározni” kell….hízunk)

·         A mesterséges fények, számítógép, a késő éjszakai fennlétek miatt sok ember nem a biológiai ritmusa szerint él, nem tudja kipihenni magát, sejtjei nem tudnak méregteleníteni és regenerálódni

·         Az ingerek milliószámra áramlanak felénk, telítik információ-feldolgozó rendszerünket, egyre nagyobb a zajszint (kutatások szerint 2025-re, nagy valószínűséggel minden negyedik embernek halláskárosodása lesz)

·         Szennyezett a levegő, a vizek, a termőföld….nő az elektroszmog, a technikai sugárzások mennyisége

·         A közlekedés egyre nagyobb környezeti terheléssel jár és a legtöbb embernek komoly stresszt okoz

·         A munka és a magánélet különvált, a munkahely más helyen, sokszor más településen van mint az otthonunk, a családok és az emberi kapcsolatok átalakultak

 

Szendi Szendi Gábor szerint’1900-ban a vezető halálok a tüdőgyulladás volt, 2000-ben a szív és érrendszeri betegségek, amihez szorosan felzárkóztak a rák és az agyi érbetegségek is. Ráadásul a mai krónikus betegségek ritkán jelentkeznek önmagukban, főleg az idős embereknél. Az egészségügyi rendszer csak a már kialakult betegségekkel foglalkozik. A prevenció nem hatékony, így naponta közel százezer ember hal meg öregedéssel összefüggő betegségekben a fejlett országokban.

A betegségek megelőzésében kiemelt szerepe van a táplálkozásnak: növekszik a táplálkozással összefüggő betegségek száma és idetartozik a kognitív képességek nagymérvű hanyatlását okozó Alzheimer betegség is.

A nyugati civilizáció egyik legjobban terjedő betegsége az Alzheimer kór, amely teljes szellemi leépülést jelent. Sajnos, akár már 40-60 éves kortól jelentkezhet. Először a tanulási képesség csökken le drámaian, majd a neveket felejti el, ezután  rohamosan romlik a memóriája és lassan a saját családtagjait sem ismeri fel a beteg. Legvégül elemi önellátásra is képtelen lesz.  Akik szemtanúi voltak valamely családtagjuk leépülésének  azok egyre inkább  félnek, hogy velük is megtörténhet. A kutatások az egész világon folynak és vannak amelyek összekapcsolják az utóbbi évtizedek növekvő esetszámait a táplálkozással.

Az első leírást a betegségről 1900-as évek kezdetén írták le. Alois Alzheimer találta úgy, hogy az amyloid plakkok (fehérje-lerakódások) és a tau fehérjék megcsavarodása jellemző a betegségben. A tünet-együttes lassan alakul ki, fő tünetei: egyre súlyosbodó memóriazavar, szótalálási-,  és beszéd-nehézségek, tér és időbeli tájokozódási zavar, ingerlékenység, téveszmék, depresszió, agresszivitás, vándorlási hajlam. Magyarországon kb. 200 ezer fő szenved ettől a betegségtől,  a nők körében kétszer gyakoribb. Az újonnan diagnosztizáltak száma 20 évente megduplázódik. A  65 év felettiek 13%-a, a 85 év felettiek 43%-a szenved ebben a betegségben. Ami az étrenddel kapcsolatos voltát mutathatja, hogy a kevésbé fejlett országokban, ahol tradicionálisabban étkeznek és jóval kevesebbet esznek,  fele  gyakorisággal fordul elő.  Ezek miatt a civilizációs betegségkörbe tartozik, amelyek egyik kiváltója a mozgásszegény életmód és a finomított szénhidrátok túlzott fogyasztása. Az Alzheimeres betegek között sok az elhízott (jellemző a hasi elhízás) és a cukorbeteg. A hasi elhízás a viszcerális zsír  ( a belső szervek köré rakódik fel és jellemzően megnő a hasi térfogat) felhalmozódására mutat. Szendi Gábor szerint ez olyan gyulladásos anyagokat termel, amelyeket az immunrendszer fertőzés, stressz esetén szokott. Egy idő után szervezetszintű  lesz a gyulladásos  folyamat, amely  rontja a szellemi képességet és több súlyos betegség „melegágya” lehet(szív és érrendszeri betegségek, rák, cukorbetegség…) Az időskori cukorbetegség  gyakran inzulinrezisztenciával indul, amikor a sejtek érzéketlenné válnak az inzulinra és nem tudják a vérből felvenni a cukrot. A hosszabb időn át cukorbetegségben szenvedők között négyszeres az Alzheimer betegség kialakulásának kockázata.

A kutatások a genetikai okokra koncentráltak, és találtak  is ilyen kapcsolatot, de Szendi Gábor szerint a legutóbbi vizsgálatok szerint az Alzheimeres betegek 30%-a nem hordozza ezt a génváltozatot. Nagy valószínűséggel az amyloid plakkok nem okai, hanem következményei a betegségnek. Az Alzheimeres betegek agyában a  súlyos vér-és cukorellátási zavarok okozzák az amyloid plakkokat. A hippokampusz  is nagyon érzékenyen reagál ezekre. Itt van a memória központja és ez magyarázhatja a betegek nagymértékű memóriavesztését.

Az agykéregben és a hippokampuszban (gondolkodással, emlékezettel kapcsolatos agyterületek) sok inzulinreceptor található, míg az Alzheimer kórban szenvedőknél 80%-al kevesebb.   Emiatt a neuronok cukorfelvevő képessége is csökken, elegendő „üzemanyag” nélkül  az agy működni nem tud. A szellemi képességek rohamos hanyatlása figyelhető meg.

Szendi Gábor a könyvében arról is ír, hogy részben az alacsony koleszterinszint az oka a betegség  az utóbbi 100 évben való robbanásszerű terjedésének, illetve a koleszterincsökkentő gyógyszerek is károsítják  az idegeket burkoló velőhüvelyt (sztatinok ismert mellékhatása a szellemi teljesítmény csökkenése). Az agynak sok koleszterinre (össz-koleszterin mennyiségének 25%-a az agyban található) van szüksége az idegsejtek megfelelő működéséhez.

Dr Filippo Ongaro véleménye is hasonló: A modern táplálkozás megnövelte a glikációt (a fehérjék cukrok általi módosítása: a cukor rátapad a keringő fehérjékre zsírokra és megbénítja őket) ami magas gyulladásszintet okoz.  A zsigeri zsírok (has környéki elhízás) termelte gyulladásfaktorok (interleukin 6 és TNF –alfa) akadályozzák az idegsejtek működését és segítik az amyloid plakkok lerakódását, ami az Alzheimer kór velejárója. Szerinte a gyulladás a közös alapja a legtöbb krónikus betegségnek.

 

Javaslatok a megelőzésre és a gyógyulásra:

  • „Jó” zsírok fogyasztása: Omega 3 (lazac, makréla, dió, lenmag, egyszeresen telített zsírok(olívaolaj, kesudió, avokádó, szezámmag) kókuszzsír(laurinsav tartalma kedvez az idegsejteknek)
  • Sok olajos mag (diófélék, mandula, tökmag…stb)
  • Kerülendők a margarinok étolajak, tej, tejtermékek, vörös húsok
  • Tojás, halak, szárnyasok mérsékelt fogyasztása sok salátával, főzelékkel, zöldséggel
  • Teljesen kiiktatni cukrot és a cukrot tartalmazó ételeket és az édesítőszereket , valamint a fruktózt (édességeket, süteményeket, lekvárokat, mézeket, üdítőket, alkoholt, gyümölcsleveket…)
  • Szinte teljesen elhagyni a fehér lisztből készült kenyeret és egyéb termékeket, valamit a fehér rizst, krumplit. E két utóbbit a magas GI –glikémiás index (milyen gyorsan robban be a véráramba az inzulin) miatt. Barna rizs, kevés teljes kiőrlésű gabona és zabpehely megengedett
  •  A gabona fehérjéje a glutén az agyban is gyulladást okozhat, bénítja az idegsejteket, ami elősegíti az Alzheimer kór kialakulását illetve súlyosbítja azt, így a betegeknek teljes kizárása javasolt minden gabonának
  • Kizárni a félkész és késztermékeket, a tartósítószereket
  • D vitaminpótlás és óvatos, de rendszeres napozás
  • Kalóriacsökkentés, kevesebbet enni több alkalomra elosztva
  • Több leves és főzelék fogyasztása
  • Legyen bőséges a reggeli  és este elalvás előtt 2 órával már ne együnk

 

Az öregedés életünk természetes velejárója, de nem mindegy hogyan történik. Az időskorúak többsége, hatvan-hetven évesen degeneratív betegségektől szenved, de előfordulnak olyanok is, akik jó egészségnek örvendenek és tele vannak vitalitással. A jövő orvoslásának fontos feladata lesz, hogy az egészséges állapotot minél tovább meghosszabbítsa és a betegségekről rendszerszemlélettel gondolkodjon.

A Dr Filip Ongaro könyvéből megtudhatjuk, hogy az elmúlt években kutatók egymástól távol lévő földrészek 100évnél idősebb lakosai életmódját vizsgálták és több közös vonást találtak:

  • Keveset esznek, nem laknak teljesen jól, csak 80%-ig telítik meg a gyomrukat
  • Kevés természetes húst és sok zöldséget gyümölcsöt fogyasztanak
  • Sokat tartózkodnak a szabad levegőn
  • Mozgásban vannak, életük természetes velejárója az aktív életmód (nem sportolnak)
  • Életüknek van értelme, van hitük és életcéljuk
  • Mindig szánnak időt magukra, ha úgy látják jónak kevesebbet dolgoznak és többet pihennek
  • Népes közösség tagjai, rokonok, barátok veszik körül őket, amelyben gondoskodnak róluk és nekik is megvannak a feladataik
  • Elsősorban olyan emberek vannak a közelükben akik pozitívak és csökkentik a külvilág negatív terhelését
  • Megőrizték kíváncsiságukat, érdekli őket a világ (tanulnak)

 

Azért  is választottam ezt a témát, mert úgy gondolom, hogy  andragógusként ugyan nem feladatunk a beteg életmódjának és táplálkozásának vizsgálata, de gondolhatunk rá.  Tanulni időskorban is csak akkor tudunk, ha a motiváció mellett a külső-belső környezeti feltételek is adottak. És ebben kiemelt fontosságú az idősebbek körében, hogy jó legyen a közérzete, minél kevesebb betegség kínozza, minél jobban érezze magát a bőrében, vitális maradjon. Segítségként, megelőzésként, együttműködve a civil szervezetekkel  olyan programokat, előadásokat szervezhetünk nyugdíjasoknak és érdeklődőknek, amelyeken információkat adunk a közérzetük, egészségük, valamint a táplálkozásuk, életmódjuk közötti összefüggésekről.   Van a témában a munkám mellett  személyesebb érintettségem is. Egyik nagyon közeli családtagomnál 78 éves korában diagnosztizálták az Alzheimer betegség kezdeti tüneteit. Az addig szellemileg aktív, volt pedagógus rohamosan kezdett leépülni. A család segítségével és az ő aktív közreműködésével 3 hónapos intenzív ketogén diéta után állapota el kezdett javulni. Az utóbbi években a paleolit táplálkozás szerint étkezik és betartja a „80%-os szabályt”. Most lesz 85 éves, lefogyott, újból aktív életet él, tanítványai is vannak valamint angolul tanul. A környezetében lévő idősek között, saját példáján és tapasztalatain keresztül is hirdeti, hogy az időskori „elbutulás” nem törvényszerű és befolyásolható. Emiatt hiteles a körükben. Ez egy lehetséges út, módszer, ami neki bevált. Lehet, másoknál más jó példa van, amit ha elmondanának, másoknak tudnának hasznára lenni. Andragógusként is megkereshetnénk olyan vitális idős embereket a környezetünkben, akik saját tapasztalataikat szívesen megosztják a kortársaikkal és az érdeklődőkkel. Az egymástól tanulás  is nagyon hatékony tud lenni és reményt ad az idős embereknek.

Az időskori tanulás, és a tanulóképesség megőrzése a „fiatalság záloga”. Akik ápolják kapcsolataikat, mozgékonyak, rugalmasak és nyitottak maradnak teljesebb és elégedettebb öregkorra számíthatnak. Ehhez kívánom, hogy találja meg mindenki a számára megfelelő táplálkozási módot. A dolgozatban bemutatott táplálkozási rendszer, csak egy a lehetőségek számtalan tárházából.

 

Felhasznált irodalom:

Szendi Gábor: Paleolit  táplálkozás Jaffa Kiadó, Budapest (2010)

Szendi Gábor: Paleolit szakácskönyv II.  Jaffa Kiadó, Budapest (2011)

Dr Filippo  Ongaro: Korszakalkotó szemléletváltozás a táplálkozásban HVG Könyvek (2011)