Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halmi Brigitta: Életen át tartó tanulás a késői életszakaszban is. Elméleti háttér és alapfogalmak

2012.05.28

Franz Kolland, Heinrich Klinkenberg: Életen át tartó tanulás a késői életszakaszban is. Elméleti háttér és alapfogalmak

Franz Kolland és Heinrich Klinkenberg közös tanulmánya 2011-ben jelent meg egy tanulmánykötetben, melyben az időskori tanulással foglalkoztak a legnevesebb osztrák és külföldi szakemberek[1]. A tanulmánykötet egy két éven át tartó projekt lezárásaként született meg, mely projektben azt vizsgálták, hogy életünk második felében a képzések hogyan alakíthatják életvitelünket. Kolland és Klinkenberg tanulmánya az első a kötetben, ugyanis elsősorban a felnőttképzés elméleti háttérének és az alapfogalmainak tisztázásával ad remek alapot a tanulmánykötet további feldolgozásához, s a felnőttképzés megértéséhez. A tanulmány a fogalmak tisztázása mellett, a képzések egészségre és szociális kapcsolatokra gyakorolt hatásával is foglalkozik. A téma aktualitását Európa elöregedésének tendenciája adja, mely alól Ausztria sem lehet kivétel. Erre a jelenségre az Európai Unió is felfigyelt, és 2012-t a „tevékeny időskor és a generációk között szolidaritás évének[2]” nevezte el, melyben arra törekednek, hogy a generációk közelebb kerüljenek egymáshoz, képesek legyenek egymástól tanulni, s a társadalmi befogadás nyitottabbá váljon.

 

Alapfogalmak

A tanulmányban külön fejezetet szentelnek a fogalmak tisztázására, mely rész a többitől kicsit külön álló, nincs összhangban azokkal, egy teljesen különálló a tanulmánynak is tekinthető. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a fogalmak magyarázata szükséges, de egyfajta függelékként könnyebben értelmezhető lenne. A feldolgozott fogalmak a következők: képzés, tapasztalat, tanulás, formális-, non formális és informális tanulás és a kompetencia. Érdekes, hogy alapfogalmakként nem ezeket a pedagógiával közös fogalmakat határozzák meg, hanem tipikusan andragógia, gerontagógiai gondolatokat. Franz Kolland és Heinrich Klinkenberg a felnőttképzés elismert szakemberei, így nem is meglepő, ha erről az oldalról közelítették meg a fogalmakat is.

 

Egészségnevelés

Kolland és társa kiemel, hogy az idősebb korosztály létszáma folyamatosan nő egész Európában nemcsak Ausztriában. Egy meg nem nevezett kutatás szerint Ausztria lakosságának 30%-a hatvan év feletti lesz 2020-ra, mellyel hatalmas új célcsoport jelenik meg a képzési piacon. Egyre hosszabbá válik az az idő, amit a munka világa után töltenek, hogy ez az időszak minél jobban kihasználható és megélhető legyen, ahhoz az egészségügyi állapotnak is megfelelőnek kell lennie. A szerzőpáros megjegyzi, hogy az egészségügyi állapot függ a szociális helyzettől is és a kialakított szociális hálótól is, s a képzéseken való részvétel és az aktív, egészséges életmód sem elválasztható egymástól. Megállapítják, hogy az alacsonyabb iskolai végzettség, gyakrabban eredményez rosszabb egészségi állapotot, s minél magasabb az iskolai végzettség, annál kisebb a veszélye bármilyen egészségügyi problémának. Ez vonatkozik mind a testi mind a mentális egészségre, ezért idősebb korban ugyanolyan fontos az egészségnevelés, mint a fiatalabb korosztály esetében. A képzések azonban nem tudnak minden esetben kiutat mutatni, sokszor a társadalmi kirekesztettség, az alacsony életszínvonal vagy a migráció miatt a képzések világa elérhetetlenné válik. Azonban egy képzésen való részvétel pszichére gyakorolt pozitív hatása a kognitív képességek fenntartására is alkalmas, mely képesség a következőkben bemutatott szociális kapcsolatok alapvető feltétele. Így elmondható, hogy a LLL egy nagyon hatékony betegség prevenciós módszer is.

 

Szociális kapcsolatok

Ebben a nagyobb részben a szerzők a képzések szociális kapcsolatokra gyakorolt hatásáról írnak, arról, hogy milyen lehetőségek rejlenek benne, s milyen feltételei vannak a képzéseken való részvételnek.

 

A szociális kapcsolatok kialakítása és ápolása segíti a szellem fittség és pszichés aktivitás megtartását, s ugyanakkor megakadályozza az idősebbek marginalizálódását, egy idősebb korban történő részvétel egy képzésben új színteret ad új kapcsolatok létesítésére. Kolland és Klingenberg úgy véli, hogy még idősebb korban is jó befektetés egy képzés: társadalmilag és az egyén számára is. Egy aktív élet 60 év felett, segít a sztereotípiák ledöntésében, az évtizedek, évszázadok alatt kialakult időskép átformálásában. Az előítéletek és a társadalmi jelenségek[3] vezettek oda, hogy mai szóhasználattal kialakult az ageizmus[4]. Ezért mondják, hogy generációk közötti aktívabb párbeszéd fontos oktatási és társadalmi szempontból is, hiszen az elsajátított tudásnak szerepe van a személyes boldogulás, a gazdasági versenyképesség és a társadalmi fejlődés szempontjából. Az aktív életmód segít pozitívabban ábrázolni az idősebb korosztályt, segíti a társadalmi kohéziót - a korosztály jövőbeli túlsúlyát tekintve kulcsfontosságú lesz. Kell, hogy különböző csoportok eltérő tapasztalatai közös tanulási program tárgyává váljanak, hogy a társadalmi párbeszéd létrejöhessen. Megemlítik az intergenerációs tudásátadás szerepét, melynek fontosságára egy másik tanulmányban[5] is felhívja Kolland a figyelmet, azt mondja, hogy az intergenerációs tanulás alapja a dialógikus tanulás, mely segíti a generációk közti ellentétek csökkentését.

 

A nyugdíjas évek megélése nemek között is eltérő, míg a hölgyek nehezebben élik meg a rengeteg szabadidőt, addig a férfiak kiélvezik a jól megérdemelt pihenőidőt, ez az oka annak is, hogy a nők gyakrabban vesznek részt az időskori tanulásban. A képzések kialakításakor számításba kell venni, hogy a résztvevők többsége nő lesz. Például egy számítástechnikai képzésen, mely egy olyan tipikus és terjedő problémát igyekszik orvosolni, mint a mindennapok műszaki alapokra helyezése és az infokommunikációs technológia térnyerése. Ezt a hátrányt leküzdeni akaró specifikus programok a már korábban is említett szociális kapcsolatok kialakítását segítik, hisz egy azon érdeklődéskörű, egy azon életkorú emberek találkoznak egymással.

 

Összefoglalás

Franz Kolland és Heinrich Klinkenberg tanulmánya remek bevezető a tanulmánykötet többi értekezése számára: tisztáz minden fogalmat és aktuális demográfiai, szociál- és oktatáspolitikai helyzetet. A tanulmányban felvázolnak egy olyan egymásra épülő folyamatot, melyek lehetővé teszi, hogy az idősebbek aktívan kihasználják a számukra kialakított programokat. A folyamat alapja az iskolai végzettség, ugyanis a magasabban kvalifikáltabbak egészségesebben élnek, jobb színvonalon is, mely után több és jobb lehetőségük van a képzési lehetőségek kihasználására.

 

 

Irodalomjegyzék

 

Franz Kolland, Heinrich Klinkenberg (2011): Lebenslanges Lernen im späteren Lebensalter. Grundlagen und Begriffserklärungen. In. Lernen und Bildung im späteren Lebensalter.

Leitlinien und Prioritäten 2020.

 

Pemmer, Kolland, Adding Quality to Life: http://add-life.uni-graz.at


[1] Solveig Haring, Marcus Ludescher, Charlotte Strümpel

[2] „Europäischen Jahr des aktiven Alterns und der generationübergreifenden Solidarität”

[3] Öregedő, fogyó népesség, emellett csökkenő gyermekszám

[4] Öregek elleni előítélet mai szóhasználattal

[5] Franz Kolland: Mit jelent az intergenerációs tanulás a felsőoktatásban? In. Adding quality to life through inter-generational learning via universities. 2008