Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kovács Annamária: Mit tehet a felsőoktatás az idősekért?

2011.05.05

Anderson az öregedésről való oktatás lehetőségeit mutatja be az Egyesült Államokban, ami nagyon is aktuális téma a XXI. században, hiszen olyan demográfiai változás van folyamatban, amelynek következményeként, egyre nagyobb az idősek aránya. A szerző hangsúlyozza, hogy a felsőoktatási intézmények nagyon is érintve vannak a században végbemenő demográfiai változás által. Azt emeli ki, hogy az intézmények központi szerepet játszanak abban, hogy milyen képzett munkaerő kerül a munkáltatókhoz, valamint abban is jelentős szerepük van, hogy az emberekhez minél több információ eljuthasson az öregedés folyamatáról, továbbá hogy hogyan lehet hasznosan eltölteni az öregedés éveit. Ezek a tények azt eredményezik, hogy mind a munkáltatók, mind a nyilvánosság elvárással él a felsőoktatási intézmények felé. A cikkben elsősorban azokkal a kihívásokkal foglakozik a szerző, amelyek a felsőoktatási intézményeket érik a változások következtében. Ezek áttekintése segítséget nyújt az olvasó számára, hogy képet kapjon az Egyesült Államokban lévő gerontológia helyzetéről. A téma elsősorban az, hogy a felsőoktatási intézmények milyen módon tudnak részt venni az öregedésről való oktatásban. A cikk véleményem szerint olyan problémákat vet fel, amelyek Magyarországon is problémákat jelentenek, ezért a szerző javaslatai nagyrészt hazánkban is hasznosak lehetnek. A cikkben hat kihívásról van szó, amelyek a változások következtében nagymértékben érintik a felsőoktatási intézményeket, valamint azzal is foglalkozik, hogy a felsőoktatás miképpen tud ezekre a kihívásokra válaszolni. A szerző néhány lehetséges akadályt is megfogalmaz, amelyek akadályozó tényezői lehetnek annak, hogy a felsőoktatási intézmények megfelelő válaszokat adjanak a kihívásokra.

            Az öregedéssel való foglalkozás jelentőségét az támasztja alá, hogy a XXI. században jelentősen nőtt az idősek száma. Nem újdonság, hogy az idős korosztály drámaian növekszik, mind a számukat tekintve, mind pedig az arányukat az általános populációhoz hasonlítva. Amerikai kutatások szerint a leggyorsabb növekedés 2010 és 2030 között következik be, amikor a baby boom korában születettek elérik a 65. évüket. 2030-at követően további növekedés várható, de ez már feltehetően egyenletesebb változásként fog bekövetkezni. A későbbiekben az idősebb populáció valószínűleg még öregebb lesz és a legnagyobb növekedés a legidősebbek között fog történni, vagyis a 85 és az ennél idősebbek között. Ezek a változások idézik elő, hogy a munkáltatók, az egészségügyi és szociális ellátó rendszerek és az általános nyilvánosság egyre inkább elvárják a felsőoktatási intézményektől, hogy a hallgatóik tanuljanak az öregedés folyamatairól, az egészségügyi és szociális szolgáltatások fejlesztéséről, valamint hogy megfelelően képzett munkaerővel lássák el a munkáltatókat. Ezen kívül az idősebb emberek és a családjuk is ezekhez az intézményekhez fordulnak információkért az öregedés folyamatairól, valamint hogy hogyan tudják sikeresen megélni ezt a kort. Ezek azok a tényezők, amelyek érdekeltté teszik a felsőoktatási intézményeket a XXI. században végbemenő demográfiai változásban.

A szerző a cikk elején egy kisebb áttekintést nyújt a formális gerontológiai programokról. Hangsúlyozza, hogy több mint, két évtizedig tartott, mire a felsőoktatási intézmények elismerték a gerontológiai oktatást, mint egy szükséges oktatási területet. Ennek eredményeképpen mára több mint 1000 oktatási program működik a gerontológiában, és több mint 500 felsőoktatási intézményben. A legnyilvánvalóbb változás a diplomás programok kiterjedésében volt megfigyelhető. Mára nagyszámú formális gerontológiai program működik az Egyesült Államokban. 1992-től a gerontológiai programok leggyakrabban a bachelor és mester diploma szintjén elérhetőek. Mostanában egy kisebb, de figyelemre méltó növekedés figyelhető meg a doktori szintű programok számában. A szerző véleménye szerint megfelelő számú program áll rendelkezésre az összes szinten ahhoz, hogy a felsőoktatási intézmények megfeleljenek a kihívásoknak, bár új programokkal szélesebb körű gerontológiai oktatást tudnának biztosítani. Ennek egyik alternatív megoldását a távoktatás bevezetése jelentené a gerontológiában.

Ahogy már említettem a cikk elsősorban azokkal a kihívásokkal foglalkozik, amelyek érintik a felsőoktatást a gerontológiai oktatás kapcsán. Ezek a következők:

1.      Az általános nyilvánosság oktatása az öregedésről, annak érdekében, hogy mérsékeljék a kor alapján való hátrányos megkülönböztetést.

2.      A tanulók képzése és toborzása, akik gerontológiával fognak majd foglalkozni.

3.      Azoknak a gerontológiai képzése, akik idős emberekkel foglalkoznak a munkájuk során.

4.      Munkáltatókkal való kapcsolat erősítése.

5.      Oktatási és tanulási alkalmak biztosítása az idősebbek számára.

6.      Az egyetemi kar szakértelmének fejlesztése.

Ezek a kihívások azt követelik meg a felsőoktatási intézményektől, hogy alávessék magukat egy változási folyamatnak. A továbbiakban azt foglalom össze, hogy az egyes kihívások mit kívánnak meg az intézményektől, valamint, hogyan tudnak ezeknek a kihívásoknak megfelelni.

 

1.      Az általános nyilvánosság oktatása az öregedésről, annak érdekében, hogy mérsékeljék a kor alapján való hátrányos megkülönböztetést.

Az általános nyilvánosság öregedéssel kapcsolatos oktatására többek között azért van szükség, mert ezzel mérsékelhető lehetne az amerikai társadalomban gyakran mutatkozó kor alapján való hátrányos megkülönböztetés. Ezt a fajta diszkriminációt meg lehet találni akár négy éves gyermek esetében is, és ez az idősebbé válás folyamata során tovább erősödik. A kor alapján való hátrányos megkülönböztetést még azoknál is meg lehet találni, akik az idősebbekkel foglalkoznak, sőt maguk az idősek között is megfigyelhető. Erre a problémára azt javasolja a szerző, hogy a felsőoktatási intézmények foglalkozzanak azzal is, hogy az emberek elegendő információhoz jussanak arról, hogy milyen előnyökkel rendelkeznek az idősebbek, valamint, hogy milyen problémákkal küzdenek. Ezek az ismeretek segítséget nyújtanának a családtagoknak, valamint azoknak, akik napi kapcsolatban vannak az idősebbekkel. A problémát azzal lehetne mérsékelni, ha az általános tananyagokba gerontológiai ismereteket is belevennének. Néhány gerontológiai szerint a gerontológiai oktatást már a főiskola előtt kellene megkezdeni. Szerintük az öregedés témája már az általános és középiskolás tananyag részének kellene lennie, annak érdekében, hogy mérsékeljék az idősekről kialakított sztereotípiákat. A felsőoktatási intézményeknek aktív résztvevőknek kell lenniük a kor alapján való hátrányos megkülönböztetésnek csökkentésében, valamint aktívan részt kell venniük a tanárok jövőbeli felkészítésében és a tanagyag fejlesztésében. Egyesek szerint a témával már az óvodától kezdve érdemes lenne foglalkozni.

 

2.      A tanulók képzése és toborzása

A másik jelentős feladata a felsőoktatási intézményeknek, hogy olyan tanulókat toborozzanak, valamint képezzenek, akik a későbbiekben gerontológiával fognak majd foglalkozni. Ez azért fontos, mert a XXI. században még nagyobb szükség van olyan szakemberekre, akik birtokában vannak gerontológiai ismereteknek. Ennek ellenére aránylag kis érdeklődés mutatkozik a gerontológia iránt. Annak érdekében, hogy növeljék az érdeklődők számát, a gerontológiai oktatóknak erősíteniük kell a kapcsolatukat a középiskolákkal, hiszen az itt tanulók gyakran nagyon keveset tudnak a témáról. A szerző azt tartja célravezetőnek, ha a tanulók minél hamarabb tudomást szereznek a gerontológia területéről. Az a tény, hogy vonakodnak ezt a pályát választani a tanulók, valószínűleg kapcsolatban áll a kor alapján való megkülönböztetéssel, melyet már a korábbiakban említettem. Azért is jelentős feladat, hogy minél több tanulót vonzzanak erre a területre, mert így könnyebben lehetne megvalósítani a nyilvánosság tájékoztatását az öregedésről való lényeges ismeretekről. Azzal pedig, hogy bevezetnének gerontológiai ismereteket a középiskolák tananyagába, azáltal a középiskolás tanulók jobban megérthetnék az öregedéshez kapcsolódó ismereteket, és arra ösztönözhetné őket, hogy a gerontológia irányába tanuljanak tovább, majd helyezkedjenek el.

 

3.      Azoknak a gerontológiai képzése, akik idős emberekkel foglalkoznak a munkájuk során

A szerző szerint a harmadik kihívást azoknak a képzése jelenti, akik idősebb korosztály számára biztosítanak programokat és szolgáltatásokat. Erre azért van nagy szükség, mert azoknak, akik az idősekkel foglalkoznak, a jövőben több gerontológiai képzésre lesz szükségük, mint amennyit most kapnak. A szerző egy Texasban működő gerontológiai továbbképzést hoz fel példának, amely háromszor 20 órás kurzusból áll, és többek között az öregedés biológiájával, pszichológiájával és szociológiájával foglalkozik. Ahhoz, hogy megfelelő oktatást tudjanak biztosítani azoknak, akik az idősekkel foglalkoznak, annak érdekében a felsőoktatási intézményeknek nem kredites gerontológiai kurzusokat kellene szervezniük.

 

4.      A munkáltatókkal való kapcsolat erősítése

A negyedik kihívást a felsőoktatási intézmények számára a gazdasággal való kapcsolatuk fejlesztése jelenti. A munkáltatókkal való kapcsolat szükséges az elhelyezkedés és szakmai gyakorlat szempontjából. A felsőoktatási intézményeknek ki kellene használniuk a vállalkozásokkal való kapcsolatukat annak érdekében, hogy meggyőzzék őket az idősebb dolgozók alkalmazásának előnyeiről. Azáltal, ha erősödik a felsőoktatás és a gazdaság kapcsolata, az intézmények olyan egyetemi programokat biztosíthatnának, amelyek megfelelnek a munkaadó igényeinek. A felsőoktatás és a gazdaság kapcsolata a gerontológia megismeréséhez vezethetne, mint ami egy szükséges képzés számos foglalkozás végzéséhez. Továbbá a gerontológiai diploma elismerését is jelenthetné. Ezen kívül arra hívja fel a szerző a figyelmet, hogy a felsőoktatási intézményeknek támogatniuk kellene a munkáltatókat abban, hogy átképezzék a dolgozóikat.

 

5.      Oktatás biztosítása az idősebbek számára

Az ötödik kihívás a felsőoktatás számára, hogy biztosítsanak megfelelő oktatást és tanulási lehetőségeket az idősek számára. Az intézményeknek biztosítaniuk kellene olyan képzési programokat, amelyeket olyan idősek számára szerveznek, akik dolgozni akarnak. Továbbá fejleszteniük, valamint szélesebbé kellene tenniük a tananyagukat, hogy lehetővé tegyék az idősebbek számára, hogy diplomát szerezzenek a nyugdíjas éveikben. A felsőoktatásnak rugalmasabbá kellene válnia az előfeltételeket, valamint a szükséges előírt korábbi gyakorlatokat tekintve. Az idősebbek oktatási igényeihez való megfeleléshez arra van szükség, hogy a főiskolák és egyetemek úgymond „idős-baráttá” váljanak, mind a szolgáltatásaikat és lehetőségeiket tekintve.

 

6.      Az egyetemi kar szakértelmének fejlesztése

A hatodik kihívás, hogy fejleszteniük kell a gerontológiai egyetemi kart szaktudás szempontjából. Ehhez szélesebb körű programokra van szükség, például integrálnia kell biológiai, pszichológiai és szociológiai szemléletet az öregedésről, valamint használnia kell specifikus kutatásokat és gyakorlati példákat. Van néhány felsőoktatási konzorcium, akiknél jelen van ez a fajta integrálás a gerontológiai tananyagba, de szükség van arra, hogy az ország más részein is megtörténjen ez, hogy növekedjen azoknak a gerontológiai karoknak a száma, akik elfogadják ezt a fajta szemléletet.

 

Összefoglalva a szerző számos feladatot sorol fel, melyek kihívást jelentenek az oktatási intézményeknek. Ezeknek való megfelelésnek azonban van néhány lehetséges akadálya, amelyekkel a szerző a cikk végén foglalkozik. Az egyik ilyen lehetséges akadály a szerző szerint az lehet, ha a felsőoktatási intézmények nem akarnak gerontológiai oktatást nyújtani.  A főiskolák és egyetemek lehet, hogy nem fogadják el, hogy több gerontológiai oktatásra van szükség, vagy az intézmények lehet, hogy nem akarnak több erőforrást elkötelezni a gerontológiai oktatás felé. Egy másik lehetséges akadály az lehet, hogy a főiskolák és egyetemek nem akarják alávetni magukat egy intézményi változásnak. Például az ügyintéző lehet, hogy nem biztosítja a szükséges támogatást a gerontológiai kar fejlesztése számára. Vagy az ügyintéző és az általános egyetemi kar lehet, hogy nem ismeri fel annak a jelentőségét, hogy az általános tananyagot gerontológiai ismeretekkel egészítsék ki. További akadályt képezhet, hogy a felsőoktatási intézmények lehet, hogy vonakodnak erősíteni a kapcsolatot a különböző vállalkozásokkal, hiszen a gyakorlat alapján elmondható, hogy az intézmények és a vállalkozások viszonya általában nem működik megfelelőképpen. Végül az is akadály lehet, ha az oktatási intézmények vonakodnak attól, hogy az öregedésről szóló ismereteket már főiskola előtt belefoglalják a tananyagba. Összességében a szerző lényeges tényezőkre hívja fel a figyelmet, mint például hogy fontos, hogy minél hamarabb találkozzanak az emberek gerontológiai ismeretekkel, valamint egyre inkább foglalkozni kell azok képzésével, akik idősekkel foglalkoznak, továbbá oda kell figyelni, hogy az idősebbek számára megfelelő tanulási lehetőséget biztosítsanak. Ezek a feladatok viszont csak töredékei annak, amelyekkel az idősebb korosztály helyzetét könnyebbé lehetne tenni. Mindenesetre a cikk azért lehet fontos, mert felhívja a figyelmet azokra a területekre, amelyek fontos szerepet játszhatnak az elöregedő társadalom egyes problémáinak megoldásában.

 

Felhasznált irodalom:

Trudy B. Anderson (1999): Aging education in higher education: preparing for the 21st century In: Educational Gerontology

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.